Az Építészet Világnapján nyílt meg a Cseh Kulturális Intézet kiállítása, amely az Iconic Ruins? / Ikonikus romok? címet viseli. A II. világháború után, a rendszerváltás előtti időszakban készült épületek egyre inkább a figyelem középpontjába kerültek. A kiállítás fő témája a kapcsolódások és ellentmondások feltérképezése „a hatalom ambíciói és az építészek alkotó gondolatai között” . A kiállítást október 7-én nyitotta meg Krizsán András DLA, a MÉSZ elnöke, és Gál Róbert a Cseh Centrum programszervezője, melyet a látogatók október 22-ig tekinthetnek meg a Magyar Építőművészek Szövetsége székházának Kós termében. Összesen négy kurátor dolgozott a kiállítás koncepcióján: Petr Vorlík, Henrieta Moravčíková, Anna Cymer és Mészáros Ábel. A megnyitón az anyag szakmai részét Petr Vorlík, a kiállítás cseh kurátora mutatta be elsőként. Megemlítette, hogy a kollégákkal a különböző kelet-európai konferenciák során még nem volt lehetőség arra, hogy reálisan összehasonlítsák építőművészetüket. Ebből a problémakörből merült fel a kiállítás témája, amely által szerették volna behatárolni mennyire hasonlítanak a kelet-európai építészetek, illetve mindezt összehasonlították a nyugati építőművészettel. A V4-ek országait választották. A kiállításon évtizedekre lebontva mind a négy ország szerepel az adott évtized alkotásaival, az 1950-60-as, illetve az 1970-80-as évekből. Az összevetésből látható, hogy a fejlődés minden országban nagyon hasonló, illetve az is, hogy az 1950-es években a szocialista realizmus gyakorolt több befolyást az építészetre. Az 1960-as években az építészet inkább közeledett a nyugat-európai építészet felé. Az 1970-80-as évek viszont olyan időszakot fednek le, melyekben az építészet és építőművészet sokfelé bomlik szét, nagyon változatos formákat létrehozva. Az 1970-es és az 1980-as évekből a kutatás során olyan középületekre fektették a hangsúlyt melyeket a rendszer nagyon fontosnak tartott, és amelyek egyúttal lehetőséget adtak az építészeknek arra, hogy eltekintsenek az előregyárottságtól és az uniformizálódástól, ezáltal változatosságot hozva az épületekbe. Mindezek mellett fontos szempontként jelenik meg a kiállítás során az épületek állapota, melyek legfőképp a II. világháború után épültek. Karbantartásuk, fenntartásuk és a hozzájuk való viszonyulás megértése kulcskérdésként szerepelt a kiállítás összeállítása során. Ebből kifolyólag az egyes épületeket különböző jelzésekkel látták el, amelyek az adott épületet ért változásokról, az épület védett státuszáról, vagy éppen lebontásáról szolgáltak információkkal. Petr Vorlík utolsó szempontként kiemelte, hogy a különböző épületek sorra vételével diverzitásra derült fény, mely számukra a legnagyobb értéket képviselte az egyes városokon belül. Mészáros Ábel kurátor beszédében kihangsúlyozta, hogy a kiállítást megelőző kutatási folyamat a közép-kelet-európai államok párhuzamos fejlődésének vizsgálatában fontos szerepet töltött be. Fontos kapcsolódási pontként szolgált az építészek és építészettörténészek számára ezen korszak alkotásainak feltérképezése és nemzetközi kontextusba való helyezése. Végül kiemelte, hogy a kiállítás egy fontos diskurzust is kezdeményez azáltál, hogy megkérdőjelezi mi tekinthető építészeti örökségnek ezen korszak keretein belül.
Linkek a tartalomhoz.
Rövid link küldése e-mailben.
QR kód a tartalomhoz
