2020.03.17

Kossuth-díjas építész, a Nemzet Művésze, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja 2020. február 25-én, életének 85. évében visszaadta lelkét Teremtőjének.

84 éves korában elhunyt Kampis Miklós építész, a nemzet művésze, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, az MMA felügyelő testületének korábbi tagja, a 20. század második felének és a 21. század első évtizedeinek meghatározó személyisége. Kampis megszervezte a Dél-Dunántúli Építész Stúdiót Pécsett, Zalaegerszegen, szellemi képzéseket szervezett a régió építészeinek a legnehezebb évtizedekben. Az építészetről fokozatosan áttért a városrendezésre, ő valósította meg Magyarország első sétálóutcáját Kaposváron. Alakulásától kezdve a Kós Károly Egyesülés igazgatója, majd tiszteletbeli tagja. 2001-ben kapott Kossuth-díjat, majd 2018-tól a Nemzet Művésze elismerést. A Magyar Művészeti Akadémia Kampis Miklóst saját halottjának tekinti.

Kampis Miklós Budapesten született 1935. november 14-én. Apja, Kampis Antal az ország egyik leghíresebb művészettörténésze volt. Édesanyja elsőrangú akvarellista és festőművész volt. Kampis Miklós az Ybl Szakiskolát követően 1954 és 1959 között a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karra járt, ahol Makovecz Imre évfolyamtársa volt. 1965-től antropozófiai tanulmányokat folytatott, 1966 és 68 között pedig a Budapesti Műszaki Egyetem, Városépítés-Városgazdálkodás Szakmérnök képzésén vett részt. 1959-től helyezkedett el a BUVÁTI-nál (Budapesti Állami Tervező Intézet), ahol 1961-ig dolgozott. Ezt követően 1961 és 1987 között a SOMOGYTERV tervezője, majd vezető tervezője és főépítésze volt. Dolgozott a Dél-Dunántúli Építészeti Stúdiónál (1976–1980), majd a PD. Építészeti Stúdió vezetője volt (1976–1979). 1987-től 1997-ig a KAPOSTREV Kisszövetkezetnél vezető tervező volt. Munkájában az építészetről fokozatosan áttért a városrendezésre (például Kaposvár első sétálóutcája).
Kaposváron az ő irányításával mérték fel a ’70-es évek elején a megyében lévő valamennyi népi műemléket. Jelentősebb országos tervpályázatokon indult sikerrel (Hollókő, Ófalu foghíjbeépítések, Velence-tavi hétvégi házak). „A települést, a mesterséges környezetet emberek, társaink hozták létre, részéül egy általános kulturális és civilizációs rendszernek, amelyet társadalomnak hívunk. Az építészet jellemzésénél nem hagyható figyelmen kívül a társadalom, mint környezeti tényező, amely az építési szándék, szükségletek és a ráfordítás tekintetében alapvetően befolyásolja az architektúra megjelenését, kibontakozását vagy elsorvadását” – vallotta.
1970 és 1989 között tagja volt a Magyar Építőművészek Szövetségének. A Kós Károly Egyesülés alapítója (1988), 1989 és 2004 között igazgatója, majd 2003-tól örökös tagja volt.

forrás: MMA

Utolsó módosítás: 2020.03.17 20:46

Kapcsolódó dokumentumok:

Gyászjelentés