A Budapesti Műszaki Egyetemen tanult az Építészmérnöki karon, egyetemi évei alatt dolgozott a Várban romeltakarításokon és a Rádió stúdióépület alapozásánál, az Építéstörténeti tanszéken Rados Jenő professzornál demonstrátor volt. 1950.-ben diplomázott jeles eredménnyel, az egyetem történetében először ipari épület témában, Weichinger professzornál.
Az akkori időkben nem maradhatott a tanszéken, hanem a hadipari tervezésbe irányították.1950-52 Általános Géptervező Intézetben építész tervező, majd osztályvezető lett. Olyan, eredetileg hadiüzemnek létesült gyárak tervezésében vett részt, mint a jászberényi Lehel, a téglási Hajdú, a Sajóbábonyi Vegyiművek, az ikladi Műszergyár, a gödöllői Nehézgépgyár, a budapesti Finommechanikai-gyár. 1952-54 Középgépipari Építő Vállalatnál építésvezető, majd főmérnök volt – az előzőleg általa megtervezett hadiüzemek építésénél.
1954-85 Vegyiműveket Tervező Vállalatnál tervező, osztályvezető, 1962.-töl szakági főmérnök, főépítész lett. Utóbbi beosztásában feladata volt egész ipartelepek építését komplexen, magas színvonalon megtervezni és művezetni képes 350-400 fős kollektíva létrehozása, hazai és külföldi vegyipari, petrolkémiai és gyógyszeripari gyárak építéstervezésének irányítása. Építész tervezője volt többek között a TVK Lakkfestékgyára, a Taurus Gumigyár Kalander-csarnoka és Köpeny-raktára, a debreceni Műanyag-feldolgozó gyár, a „fémmunkás” BNV-én felépült kiállítási pavilonjai, a Compack sótároló csarnoka, a peremartoni foszfáttároló, exportált vegyi üzemi épületek, stb.
Úttörője volt a vegyiparban a rendszer-szemléletű építés megalapozásának és kifejlesztésének, melynek eredményeként jöttek létre a gyógyszeripari típus-csarnokok, a többcélú vázszerkezet, a laboratóriumi típusépület és típus-berendezés, a szabadalmazott ÜPÉ könnyűszerkezetek, a szabadba telepített üzemek rendszerei, stb.
Mindezek mellett tudását igyekezett megosztani az oktatás területén: BME Ipari Építészeti Tanszékén külső előadó, gyakorlatvezető, Mérnöki Továbbképző, Közgazdasági Továbbképző, Vezetőképző szervezésében tanfolyamokat szervezett, előadásokat tartott. Élen járt a korszerű és előremutató gondolatok elterjesztésében, így például a Versenytárgyalásos Vállalkozási Rendszer magyarországi meghonosításában. A vegyipari építés sajátosságai miatt az OMFB Korróziós Állandó Bizottságának tagja volt. Kiemelt témája volt a műanyagok felhasználása az építésben.
Az építésügy mindenkori irányítói számíthattak rá. 1989-ben a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium kollégiumának tagjaként társszerzője és szerkesztője volt a Tőkebefektetéssel Járó Fejlesztés Folyamata c. tanulmánynak, valamint a „Beruházások Folyamata” c. könyv kéziratának. 1990-96-ban közreműködött az új építési törvény és az OÉSZ/OTÉK kidolgozásában.
Több nyelven kiválóan beszélt, külföldön sok helyen tevékenykedett:
1957-62 Szovjetunióban vegyipari létesítmények tervezésében, 1965 Calcuttában Chlorocid-gyár tervezésében, 1978 Vietnami Penicillin-gyár tervezésében, 1985 Az UNIDO (United Nations Development Programs) megbízásából egy távolkeleti gyógyszergyár létesítésében, 1986-90 Tengizben (Kazahsztán) petrolkémiai telep generáltervezésében és a megvalósítás szervezésében, 1990 UNIDO megbízásából Saigonban festék- és pigment-gyár tervezésében vett részt.
1990-99 között Szakvéleményeket, tanulmányokat készített az Interauditor, illetve a Nestlé, a Budapesti Vegyiművek, a Budalakk, a Csepeli Autógyár, az Állami Vagyonügynökség, az ÖMV, az IREKS, regionális vízművek, regionális gázszolgáltatók, a Magyar Tudományos Akadémia, stb. részére.
Számos publikációja közül a legjelentősebbek: A Survey of Industrial Buildings in Hungary, A Trópusok Ipari Épületeinek Sajátosságai, Ipari Beruházások Kézikönyve, The Nitrogen Industry general layout rules, Ipari Beruházások Előkészítése és Lebonyolítása, Műanyagok Használata az Építésben, Betonok és Falazatok Korrózió Elleni Védelme, Ipartelepek Rekonstrukciója, A Beruházások Folyamata.
Rendszeresen tartott előadásokat nemzetközi konferenciákon és a Royal Institution of Structural Engineers-nél.
Az építésügy különböző egyesületeiben aktívan részt vett. Tagja volt a Budapesti Építészkamarának, a Magyar Építőművész Szövetség alapító tagja volt. Az Építéstudományi Egyesületnek 1950 óta volt tagja, ahol az Egyesület Választmányában, illetve az Építész Szakosztály vezetőségében dolgozott. A volt Ipari Építési Bizottságban is tevékenykedett és vezette a Pályázati Bizottságot.
Odaadással és hittel szervezte az építőipar szakmai elismerését, az igazi teljesítmények – a minőségi munka megbecsülését, széleskörű publikálását. Az Építéstudományi Egyesületen belül az építőipar minőségi, mesterségbeli elismerésének formáját, rendszerét kezdettől fogva feladatának tekintette. 1994 óta az Építőipari Mesterdíj Alapítvány Kuratóriumának elnöke volt, sok éven át irányította az Építőipari Nívódíj bizottság munkáját. Szakmai és személyes életének elengedhetetlen részévé vált Alapítvány vezetése.
Életműve – időben haladva az építészmérnöki arany-, gyémánt-, és vasdiplomában is megtestesült.
Az építőipari szakmánkban közismert egyéniség volt, Mindig nagy tisztelet, megbecsülés övezte munkáját, szerénységét, életvitelét, emberi kapcsolatait, gondolatait, tanácsait. Az Ő barátságára, a vele való kapcsolatra mindenki kitüntetett büszkeséggel emlékezhet.
Kitüntetései: 1960 Nehézipar Kiváló Dolgozója, 1964 Munkaérdemrend bronz fokozata, 1968 és 1975 Építőipar Kiváló Dolgozója, 1969 a 20 Éves Építéstervezés Plakett, 1981 Alpár-díj, 1998 Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt. 2001 ÉTE Érdemérem 2006 Lechner Ödön Díj