Fabiny Tamás evangélikus püspök gondolatai a kiállítás megnyitón:
A hívő ember azt is vallja, hogy a tér és az idő Isten teremtménye. Kifejezi ezt a Biblia legelső lapjainak ritmikus prózában írt tanúságtétele is: „Megteremtette Isten … első nap … második nap … majd hetedik nap”. A múlt, a jelen és a jövő egyaránt Isten kezében van, akárcsak az évek és évszakok váltakozása. Minden templom erről a teremtett időről és annak múlásáról tanúskodik. Régen ennek egyik jele volt a toronyban elhelyezett óra is. Az időhöz kötöttséget jelzi az is, hogy minden templom egy bizonyos építészeti stílusban és történelmi korban helyezhető el. Ugyanakkor – a múló időben – a templom az időtlenség jelképe is. In saecula seculorum.
Isten nemcsak az időt, hanem a teret is teremtette. Ádámot és Évát térben, az Éden kertjében helyezte el. Vagy a hogy a zsoltáros fogalmaz: „tágas térre helyeztél engem”.
Szent és profán című alapművében így fogalmaz Mircea Eliade: „A vallásos ember számára a tér nem homogén. Törések és szakadások találhatók benne; olyan részeket tartalmaz, amelyek minőségileg különböznek a többitől. 'Ne jöjj közel – mondja Isten Mózesnek -, vedd le a sarut lábaidról, mert a föld, amelyen állsz, szent föld' (2 Móz 3,5) Létezik tehát egyfajta szent, 'erővel feltöltött', jelentőségteli tér, és léteznek más, nem szent terek.”
A választott nép számára ezt jelentette minden templom őse, a szent sátor. Amelyet vihettek magukkal, az történelmileg nyomorúságos időn és emberileg ellenséges tereken keresztül. Mert a sátorban a tér és idő fölött álló ÚR volt jelen. Isten így adott parancsot Mózesnek a szent sátor elkészítésére: „Készítsetek nekem szent hajlékot, hogy őközöttük lakozzam. Mindenestül úgy csináljátok, amint megmutattam néked a szent hajlék formáját, és annak minden edényének hasonlatosságát... csináljad arra a formára és példára, amelyet tenéked mutattatott a hegyen” (2Móz 25,8-9.40) Az embernek tehát egy Isten tervrajz alapján kell mindig dolgoznia. Hiszem, hogy ebben is különbözik egy templom elkészítése egy uszoda, egy vásárcsarnok vagy éppen egy szálloda felépítésétől. „Dávid király e szavak kíséretében adja át Salamonnak a templom építésének tervét: „Mindezek az Úrnak kezétől irattattak meg” (1 Krón 28,19). Mindez nem kevesebbet jelent, mint hogy az ihletettség, az inspiráció isteni eredetű. Minden mai templomépítő magáévá kell, hogy tegye Salamon vallomását, aki nagy-alázattal ezt mondja a Bölcsesség könyvében: „Te mondtad, hogy templomot építsek szent hegyeden, és oltárt lakhelyed városában. Hasonmását a szent sátornak, melyet kezdettől fogva készítettettél.” (Bölcs 9,8) A templom tehát „hasonmása a szent sátornak”, vagy (Pilinszky szavával) „a mindenség modellje”.
A templomépítészet feladata, hogy az eget és a földet összekösse. Ebben segítenek az ő angyalai, akik – mint egykor Jákób lajtorjáján – az ég és a föld között járnak föl és alá.
Ádventi időben vagyunk karácsony küszöbén. Templomainkban – ősi katedrálisokban és a modern szakrális építészet remekeiben hamarosan felhangzik az evangéliumokból az angyalok szózata: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség…”
Linkek a tartalomhoz.
Rövid link küldése e-mailben.
QR kód a tartalomhoz
