Tibor is elment. 90 éves volt. Kivételes lehetőség egy ember számára az ilyen hosszú élet. Ő élt is ezzel.
Utolsó éveiben folytatott beszélgetéseink során is szerencsésnek mondta magát, hiszen szinte végig egészségben, szellemi frisseségben, szeretett szakmájával foglalkozva töltötte idős napjait. Néhány éve még oktatott a Debreceni Egyetem Építész Tanszéken, aktívan részt vett a debreceni szakmai életben. Terveket már jó ideje nem készített, hiszen technikai lehetőségei nem voltak már meg ehhez. Életének szinte teljes alkotó korszaka néhány budapesti év után Debrecenhez kötődik. (Celldömölk szülötte). Fiatalon kapta meg a lehetőséget arra, hogy hozza létre a debreceni építészek alkotóközösségét az 50-es években, a Debreceni Tervező Vállalat főmérnökeként. Idekerülésekor még a szocreál dívott. Átformálta a debreceni építészeti stílust és a kor európai szelleméhez igazította azt. A Debreceni Tervező Vállalat szakmai irányítása mellett már a 60-as években alkotott jelentős műveket. Ekkor épült meg a Hajdúsági Áruház, amely Le Corbusier hatását mutatja, és a debreceni Piac utca máig is friss hatású színfoltja. Több e korabeli lakóháza is idézi az akkori európai modernizmust. A Debreceni Tervező Vállalat a 70-es években Keletterv-ként regionális céggé vált. Mikolás Tibor ez időszakban valósította meg életművének legjelentősebb darabjait. Fontos debreceni egyetemi épületeit (Zeneművészeti Főiskolát, DOTE Elméleti tömböt, Kémia-épületet) több kórházat és egyéb középületeket ekkor tervezte. Kiemelkedő formaérzékkel találta meg a jó arányú modern épülettömegeket. Ma már látjuk, hogy időálló házak születtek a ceruzája nyomán. Debrecen új városszerkezetére is hatást gyakorolt, bár az akkori lehetőségek korlátait nem lehetett figyelmen kívül hagyni. A paneles építés korszakában a Keletterv Mikolás Tibor által irányított fejlesztései alapján épült valamennyi debreceni lakótelep, 30 ezer lakással és az ehhez tartozó összes kommunális épülettel, közművel, úttal, zöldterülettel. Ekkor kapcsolódtak be az akkor már 400 fős, teljesen komplex cég szakmai életébe fiatal építészek, Kertai László, Gere Mihály, Mohácsi Péter, akik mesteriskola után szép belföldi és külföldi feladataik nyomán mind Ybl-díjasok lettek. Sajnos mindegyikük halott. Fiatalon mentek el, megelőzve Tibort, aki a mentoruk és mesterük is volt. Ezekben az időkben kiemelkedő szakmai élet zajlott a Kelettervnél. Több sikeres tervpályázat készült, nemzetközi viszonylatban is. Tibor 1986-ban történt nyugdíjba vonulását követően minden megváltozott. Ő ezután az oktatásban valósította meg szakmai ambícióit. Kivételes képességű előadó volt, hallgatóságát lebilincselte. Előadásait páratlan, maga által létrehozott és gondozott diagyűjteményére építette, utazásai során bővítette készletét. Tekintélyt szerzett az építész szakmának. Mindig kifogástalan megjelenése magabiztosságot sugallt, mely européer szakmai tudását is erősítette. Fokozott figyelmet fordított a gyakorlati és elméleti eredményeinek publikálására, a vállalatot színvonalas kiadványokkal, referencia filmekkel népszerűsítette. A mai megváltozott világban menedzserként is kitűnően megállná a helyét. Abszolút nyitott volt a fiatalok felé. Magam is tapasztalhattam ezt, hiszen 36 éve ő vett fel a Kelettervhez kezdőként. Szívesen járta a műtermeket, műszaki igazgatói és menedzseri teendői mellett kereste a többi építész társaságát, jó hangulatú beszélgetések hangadója volt. Fiatalabb korában kitűnően zongorázott. Országos szinten is kora kiemelkedő alkotó építészeként ismerte a szakma. Kétszer kapott Ybl-díjat és Széchenyi díjjal is kitüntették. A Magyar Köztársaság Érdemérem Középkeresztjét is megkapta. A Magyar Építőművészek Szövetségében, amelynek alapító tagja volt, mindig szívesen tevékenykedett, több esetben vezette az országos küldöttgyűlést még idős korában is. Emellett az ÉTE főtitkárhelyettese a Magyar Urbanisztikai Társaság tagja volt, és az MTA Debreceni Akadémia Bizottság tagjaként is dolgozott. A rendszerváltás előtti korszak „Nagy Generációjának” emblematikus építészeként halt meg. Nyugodjék békében.