Gerster Kálmán születésének 170. évfordulója alkalmából a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben
Gerster Kálmán művészi életútja a 19. század második felének jellegzetes, ugyanakkor mégis több szempontból különleges életút. Jellegzetes azáltal, hogy a kor építési feladataiból aktívan kivette a részét (feltűnően sok építészeti pályázaton szerepelt egyrészt mint résztvevő, másrészt mint bíráló), és alkotó művészetén keresztül némi rálátásunk nyílik a historizmus magyarországi építészetére is. Ugyanakkor pályája bizonyos mértékig különleges és egyedi is, mert munkásságában karakteresen jelentkezik egy olyan műfaj, a síremléképítészet, mely ugyanebben az időszakban másoknál nem, vagy jóval kisebb mértékben fordul elő.
Két legismertebb funrealis alkotása a Deák-mauzóleum lés a Kossuth-mauzóleum, melyekben a legpregnánsabban jelenik meg a kor európai síremlékművészete. A Deák-mauzóleum egy az itáliai reneszánsz és barokk emlékek formai jegyeit felhasználó, tömegalakításában ugyanakkor inkább az északi területek zárt kubusos építményeinek sorába illeszkedő alkotás, míg az 1894-ben átadott Kossuth-mauzóleum tervezésekor a közép-európai (elsősorban német) területek monumentális méretű modern császár-emlékei szolgáltak példaként. Későbbi írásaiban így vall erről a munkájáról:
“[...]Mindjárt az első alkalommal, amidőn a síremlék pályázatához fogtam, elhatároztam, hogy a művet a classicus stílusok szellemében fogom megoldani. Ebben vezérelt engem az az elv, hogy a kitűzött célhoz a görög dór stílus nemes egyszerűsége a legmegfelelőbb monumentális hatást fogja adni. Kerültem minden díszt és pompát. A felépítésben éreztem az igazi monumentális erő megnyilatkozását. Követ kőre hordtam piramisszerűleg, a magasra törő szellemóriás szimbólumaként.[...] Az egész külső a természetes kőhalom sajátosságával bír, mintegy ősemlékül valamely nagy természeti alakulásnak.[...]”
Gerster az általa készített síremlékek tervezésekor, a kor építési gyakorlata szerint sokszor az építmények környezetét, kísérő elemeit, így a különféle tripuszokat, gyertyatartókat, vázákat, kerítéseket is maga tervezte. Síremlékein az európai síremlékművészetben elterjedt formák mellett egyes típusok esetében azok egyéni változatait alakította ki. Hogy Gerster munkásságában a síremlékek meghatározó szerepet kaptak, mutatja az is, hogy a síremlékek elhelyezése, azok tágabb környezete is foglalkoztatta. A műfaj hazai történetében az elsők között tett kísérletet egy nagyobb hősi sírkert, egyfajta nemzeti pantheon kialakítására.
Tekintsünk hát mi is Gerster Kálmán életművére, mint egy nemes és kivételes kor példaértékű alkotásaira. A közös múlt és közös alap összetartozásának emlékeire.
Hajtsuk meg fejünket e nagyszerű építész életútja előtt és emlékezzünk rá születésének 170. évfordulója alkalmából, hogy fennmaradjon emléke, és alkotó művészetének vitathatatlan értéke. Aki megvalósult épületeivel bizonyította, hogy a minőség és szépség olyan fogalom, ami hozzátartozik az építészethez, nemzeti kultúránkhoz. Mert ezek az épületek, mauzóleumok több mint száz év után is még mindig állnak, és az idő múlásával is csak egyre szebbek, patinásabbak lesznek. Ezért érdemelnek tiszteletet, és figyelmet, hogy megmaradjon valami, ami ellenáll az időnek.
Linkek a tartalomhoz.
Rövid link küldése e-mailben.
QR kód a tartalomhoz
