A Margitszigeti Ünnep napjára megelevenednek Ybl épületei különböző felületeken, különböző technikával.
Az időutazásban visszahozzák a XIX. századi békebeli hangulatot, a korzót, ahol „vasárnaponként virágzik a társas élet“, „a közönség, járkál le-föl, eszik-iszik, élvezi a természet szépségét”, „az igen kecsegtető szép dunai kilátást, valamint az elegáns kioszk kényelmét" élvezve. „…a zenepavilonban a katonabanda élén a „snájdig” karmester, a térzene élvezete mellett a gyerekek korabeli játékokkal játszhatnak…
A kor tanácsa szerint „hetente mossák meg a lábukat, és havonta egyszer-kétszer menjenek el fürdőbe…“
A XIX. század elején kibontakozó hazafias eszmék terjedésének is színteréül szolgáltak a fürdőhelyek – nem utolsósorban a kor művészeinek is találkozóhelyet teremtettek. Az egykori Palatínus nevet viselő szigetből József nádor varázsolt valódi angol kertet.
József főherceg megbízásából a kor neves bányamérnöke, Zsigmondy Vilmos artézi kút fúrásába kezdett. Az 1867-es eredményes kútfúrás után 1868-ban Ybl Miklós kapott megbízást egy fürdőépület megtervezésére. Ybl margitszigeti épületeinek túlnyomó része - Nagyszálló, Kisszálló, Kisvendéglő, mosó- és gépház és villák -elpusztultak a II. világháborúban, a Margit-fürdőt 1958-ban lebontották, egyetlen megmaradt épülete a Kaszinó, a ma Holdudvar néven ismert hajdani Nagyvendéglő.