2014.05.19

A kiállítás a Wiener Städtische Versicherungsverein „Építészet a Ringturmban“ című kiállítássorozatának keretében valósult meg,

2014. március 26 – május 2. között a bécsi Ringturmban tekinthették meg az érdeklődök. Május 22-től ez az anyag tekinthető meg a FUGA-ban.

A Magyarország számára rendkívül nehéz történelmi korszak építészetéből kíván áttekintést adni ez a kiállítás. A második világháború hatalmas emberveszteségei (frontkatonák, holokauszt, hadifoglyok, munkára elhurcoltak) mellett az anyagi veszteségek (romba döntött főváros, Németországba és a Szovjetunióba elhurcolt gyárak, műkincsek, stb.) is óriásiak voltak. A kezdeti pozitívumok mellett (többpártrendszer, a nincstelen és szegényparasztság földhöz juttatása, az infláció letörése, az értékálló forint bevezetése, nagy léptékkel folyó újjáépítés), szaporodnak a negatív jelenségek is. 1948-ban, ahogy a hatalom nevezte: a fordulat évében, megszűnik a többpárti demokrácia, a helyén pedig létrejön a kommunista diktatúra. Kitelepítések, a mezőgazdaság erőszakos kollektivizálása, az ország lehetőségeihez mérten túlzott iparosítás, a teljes államosítás, a tervgazdálkodás bevezetése, a vasfüggöny, a párt öklének (Államvédelmi Hatóság) az élet minden területét meghatározó működése jellemzi a sztálini modell magyarországi érvényre juttatását. Ez – a szovjet csizmák hatására létrejött nyomás – eredményezte az 1956-os forradalmat, melynek megtorlása mellett Budapest viszonylag gyors újjáépítése után következett az ún. kádári konszolidáció a 60-as évek elején.

Az építészeket a kezdeti néhány évben még folytatható magánpraxis után tervgyárakba (állami tervezőirodákba) kényszerítik, így egyre jobban ellenőrzik, és végrehajtatják velük – szovjet mintára – az átállást az ún. szocialista realizmus útjára. Ami Magyarországon a klasszicista stílusjegyek érvényesítését jelenti a modern szemlélettel szemben. A korszak hangulatát visszaadandó álljon itt egy részlet Rimanóczy Gyula (1903 Bécs – 1958 Budapest) káderlapjából, a két világháború közötti magyar modern építészet jelentős alakjáról, ami 1950-ben készült: „Az egyetemi tanulmányainak elvégzése után bejárta a nyugatot, állítólag tanulmányi út címén, ami nagyon meglátszik az itteni munkáján, erősen kozmopolita, nacionalista, nyugatimádó minden tekintetben. A Szovjetunió és a népi demokrácia vívmányait lebecsüli (…) Pártonkívüli, szakszervezeti tag, de tagdíjat nem fizet. Társadalmi munkát nem végez. A Szovjetunióhoz és a Pártunkhoz való viszonya rossz.”

A korszak építészetének feltáratlansága és talán a posztmodern építészet jelentkezése is hozzájárult ahhoz, hogy a 80-as években elindult valami a kutatásban. Magyarországon a Nagy Elemér és Moravánszky Ákos által szerkesztett Magyar Építőművészet 1984-ben a 3. számát ennek korszaknak szentelte. 1988-ban a stockholmi Svéd Építészeti Múzeum kiállítást és szimpóziumot rendezett a Sztálinista Kelet-Európa építészete címmel, melyhez a Magyar Építészeti Múzeum is anyagokat kölcsönzött. A 90-es évek első felében Bécsben és Londonban rendeztek kiállítást, Berlinben és a szlovákiai Szomolányban (Smolenice) tudományos konferenciákon foglalkoztak a kérdéskörrel.

A Magyar Építészeti Múzeum alapítói és első munkatársai (Pusztai László és dr. Kelényi György) a kezdettől (1968) gyűjtöttek minden magyar építészeti dokumentumot, és nem szelektáltak esztétikai és politikai szempontból. Számos, a tárgyalt időszakra vonatkozó életmű ekkor került a múzeum gyűjteményébe. Ezt a gyakorlatot folytatták a később csatlakozott muzeológusok is. Az 1990-es évek megszűnő félben lévő állami tervezőirodáitól gyűjtött terv és fényképanyag később is bővült.

A Magyar Építészeti Múzeum először 1992-ben rendezett kiállítást Budapesten a II. világháborút követő időszak építészetéről Prakfalvi Endre, a korszak szakértőjének vezetésével, aki 1990-től dolgozott a Múzeumban. A kiállítás ellenérzést váltott ki a Múzeumot fenntartó Országos Műemlékvédelmi Hivatal egyes vezetőiben, ezért a tervezettnél rövidebb ideig volt látható. Ezt a kiállítást, amely 1956-ig mutatta be a korszakot, azonban már a következő év tavaszán a dunaújvárosi Uitz Teremben, majd az érdeklődésre tekintettel 1996-ban a Szolnoki Galériában is bemutatták. A kiállítás jelentős siker volt, számos építész vagy közvetlen leszármazottja adományozta hagyatékát (Rimanóczy Gyula, Gádoros Lajos, Vince Pál, Nyiri István) a múzeumnak. 1996-ban bővített kiadásban jelent meg a kiállítás katalógusa, időben is kitágítva a korszak kutatását, Építészet és tervezés Magyarországon 1945-1959. címmel. Ennek az időbeli bővítésnek az indoka az volt, hogy egyes 1956-ban elkezdett építkezések az évtized végéig is elhúzódtak, és még nem burjánzott el a tömeges házgyári paneles lakásépítkezés a Kádár-korszak lakótelepein.

A hazai műemlékvédelemben a korszak építészetével kapcsolatos szemléletváltást a 2000-ben megrendezett A műemlékvédelem táguló körei című kiállítás jelentette. Így a Magyar Építőipari Munkások Országos Szövetségének székházát a felújítást megelőzően 1999-ben, a ferihegyi repülőtér első terminálját 2000-ben, a Szinkronműtermet 2003-ban nyilvánították műemléknek. Számos tudományos dokumentáció készült, melynek munkálataiba Prakfalvi Endre mellett bekapcsolódott Fehérvári Zoltán is, aki 1999 óta dolgozott a múzeumban.

2006-ban Dévényi Tamás építész installációjával megnyílt Budapesten a Modern és szocreál című kiállítás Prakfalvi és Fehérvári rendezésében, melynek katalógusa 5 kiemelt épület részletes, bőven illusztrált kutatási eredményeit közli, a végén egy bővebb képválogatással. 2007-ben Prakfalvi és Fehérvári tollából megjelent Dunaújváros (a hajdani Sztálinváros) építészeti guide bookja.

Jelen kiállítás a Magyar Építészeti Múzeum harmadik bécsi kiállítása. Az első 1991-ben Lechner Ödön (a magyar Otto Wagner) életművét mutatta be Friedrich Achleitner professzornak és dr. Mathias Boecklnek köszönhetően. (Hochschule für Angewandte Kunst, Heiligenkreuzerhof). A második kiállítás 2005-2006 fordulóján Fény és forma címmel a magyar modern építészetről nyújtott keresztmetszetet a Ringturmban.
Remélhetőleg ez a kiállítás is érdeklődésre tarthat számot az építészet iránt érdeklődő közönség körében.

Kurátor: Adolph Stiller, Hadik András, Fehérvári Zoltán (tudományos tanácsadó)
A kiállítást megnyitja: Lővei Pál művészettörténész

Utolsó módosítás: 2014.05.19 19:59