Sajtóanyag
Innováció és hagyomány – Kortárs magyar építészet
Magyarország kiemelt vendégként vesz rész a Pekingben a 6. Nemzetközi Építészeti Expón, a Magyar Építőművészek Szövetségének elnökét, Kálmán Ernőt, valamint két Kínában már dolgozó építészt, Demeter Nórát és Zoboki Gábort kérdeztük a lehetőségekről:
K.E.: Megtiszteltetés számunkra, hogy a Kínai Építész Szövetség ilyen figyelemmel tüntet ki minket. A Kína iránti érdeklődés nem új keletű a magyar építészetben. A Kínával való magyar kapcsolat sokkal élénkebb, mint más európai országok esetén, ez az építészetben is fellelhető. Hiszen a Monarchiában a kiegyezés után arra ösztönözték a kutatókat, utazókat, hogy keressék az őshazát, ezért az érdeklődés a Távol-Kelet felé fordult. A magyar honfoglalás kori zene, ruházat, életmód sok szempontból egyértelművé teszi az ázsiai kötődést és ez a múlt században megmutatkozott az építészetben is. Sok keleti, ázsiai motívum bukkan fel a szecesszióval ötvözve. Ez mindenképpen megkönnyíti a kommunikációt Kínával, a közös gyökerek a kínaiak számára is egyértelműek, ők is tudatában vannak a magyarság ázsiai gyökereivel.
A régmúlt bizonyára kevéssé érdekli a kínai beruházókat…
K.E: A közelmúltból is vannak fontos kapcsolódások. A József Nádor Egyetemen tanult Hudec László volt a következő állomása a magyar-kínai építészeti kapcsolatoknak. A kalandos életű Hudec az 1920-as évektől az egyik legelismertebb építész volt Kína történetében és Sanghaj városában több, mint 60 épületet tervezett, a laza talajú területen cölöpös alapozást alkalmazva megépítette Kína akkori legmagasabb épületét és javaslatára az általa készített egészségügyi intézményekbe légkondicionálást is terveztek. Hudec folyamatosan kapcsolatban állt a legmodernebb építészeti mozgalmakkal és a szülőhazájával is. Mivel Németország mellett Magyarország volt a Bauhaus egyik élharcosa, így a korszerű építészeti szemlélet fellelhető a sanghaji épületeken is.
Miért érdekes számukra Magyarország?
K.E.: A kínaiak éppen azt tartják vonzónak a magyar építészek gondolkodásmódjában, hogy a hagyománytisztelet és a modernitás egyszerre található meg benne. Épp abban látják a legfontosabb kihívást, hogy a régi épületek felhasználásával hogyan tudnak korszerű városrendezést megvalósítani. Jelképes gesztus az is, hogy a magyar-kínai szakmai eszmecserét a sanghaji Park Hotelben tartották, ezt az épületet is Hudec László tervezte. Az együttműködés legfontosabb állomása csak most következik, hiszen Magyarországot kiemelt vendégként szerepel Pekingben a 6. Nemzetközi Építészeti Expón. A Kínai Építész Szövetség nagyra értékeli a magyar kreativitást és innovációt.
Milyen konkrét fejlesztéseket érdemes bemutatni?
K:E.: Ami itt érdekes lehet, az infrastruktúra, a városrendezés, oktatás, turizmus és a sport. A kiállításon bemutathatjuk a magyar gondolkodásmódot, az innováció hagyományát a magyar építészetben. Ezt megkönnyíti az a kulturális közelség, ami a kínaiak számára is nyilvánvaló. Különösen vonzó lehet Magyarország fekvése, amely gyakorlatilag Európa mértani középpontja, a fejlett vasúthálózat, a Duna és a jól kiépített autópálya-rendszer miatt pedig kiváló logisztikai és közlekedési központ. A sok termálvíz pedig alkalmassá teszi arra, hogy a turizmus és gyógyturizmus kiemelt célpontja legyen. A vasútfejlesztés különösen érdekli a kínai beruházókat, ezért a magyar kiállításon bemutatkoznak az ezzel kapcsolatos fejlesztések: a Keleti pályaudvar, a Nyugati pályaudvar és a Kelenföldi pályaudvari fejlesztések.
Mi az, amit a kínai és magyar építészek közös munkájából kialakulhat?
D.N: Nemcsak a régmúlt, de az elmúlt 50 év szocializmusa miatt is közelebbinek érzik a kínai építészek a magyarok gondolkodásmódját, mint a nyugat-európai építészekét. A lenyűgöző ütemben fejlődő Kína az építészet terén két dolgot keres: a hagyományos urbánus városszerkezetet és az európai léptéket. A szakmai eszmecsere közöttünk éppen arról szólt, hogy szerintünk az európai városépítészeti hagyományok, a számunkra megszokott emberi lépték a társadalmi igények kielégítésére szolgál. A kínai kortárs építészetnek figyelemmel kell lennie a kialakuló kínai középosztály szükségleteire is. Az emberi léptékben való gondolkodás fontos a közösségi, kulturális épületek és a lakóingatlanok tervezésekor.
De azért vannak különbségek a két ország között, nem?
D.N.: Igaz, hogy vannak speciális helyi különbségek. A családokban három generáció él együtt, bár az egy főre eső lakóterület inkább kisebb, mint Európában, de mégis nagyobb lakásokat kell tervezni, mert egy lakásban többen élnek egyszerre, mint nálunk. A közösségi épületek mások. A kínaiak számára az étterem találkozóhely és a színházak a könnyebb szórakozás közösségi terei
Milyen a kínai megrendelőkkel dolgozni?
Z.G.: Nagyon megkönnyíti a szakmai együttműködést, hogy a kínai építészek felkészültek és nyitottak minden ötletre. Mi a sokfunkciós kulturális objektumok terén nyertünk piacot. A shenzheni múzeum és színház tervezésénél is ragaszkodtunk ahhoz, hogy ne csak az alapvető működéshez legyenek meg a feltételek, hanem az épületeket a legkülönbözőbb kulturális és társasági eseményekre is tudják használni. Ezt a gondolkodást gyorsan megértették és megszerették. Külön értékelték azt a hozzáállásunkat, hogy az épületeknek nem csak a külsőségeit, a reprezentációs szempontjait tartjuk szem előtt, hanem azt is, hogy a funkcionális belső tartalom és a terek emberszabású kialakítása fontosabb, mint az épület formai megjelenése.
Mi az eddigi legnagyobb feladat Kínában?
Z.G: Különösen érdekes tanulmány egy 10 km hosszú folyópart menti városrész megtervezése Dongyingban. Javaslatunk szerint önálló karakterű városrészeket kell kialakítani, ahol az oktatás, a kulturális lehetőségek, a mindennapi lakó- és irodai funkciók használata vegyes alvárosi központok körül rendeződnek el. Szorgalmaztuk, hogy olyan közösségi terek létesüljenek, ahol a városlakók a közterek európai léptékű megfogalmazása révén fórumokat nyernek. Külön hangsúlyt helyeztünk a gyalogos- és tömegközlekedésre.
Mivel készülünk mi magyarok a Pekingi Expóra?
Z.G: A Pekingi Építész Expón két nagy témakörben vagyunk különösen érdekeltek. Az egyik a kulturális intézmények, a másik a történeti városok és a kortárs, tervezett beépítések kapcsolata. Az elsőben olyan tervek kapnak helyet, mint az általunk tervezett szentpétervári konferencia és kiállítási központ, amely kulturális intézményként is működhet. A másodikban a fővárosi metróépítések során kialakult alvárosközpontok bemutatását vesszük számba. De rajtunk kívül több építész is helyet kap. Szimbolikusan végig vonulunk a magyar ornamentika 150 évén. Ezáltal hidat képezhetünk a kínai építészeti kultúra felé.
Sajtó anyag
Linkek a tartalomhoz.
Rövid link küldése e-mailben.
QR kód a tartalomhoz
