Budapest új főépítésze és főtájépítésze volt a MÉSZ Esték vendége
A MÉSZ székházban 2020 február 4-én teltház előtt mutatkozott be KRIZSÁN ANDRÁS elnök mikrofonja előtt Budapest új főépítésze, ERŐ ZOLTÁN, és vadonatúj funkciót betöltő főtájépítésze, BARDÓCZI SÁNDOR.
A pozíciókat betöltő kollégák jól ismertek a szakma előtt. Mindkét szakember rendszeresen publikál, és sosem rejtette véka alá markáns szakmai véleményét a Budapestet érintő ügyekben, a nagy állami beruházásokkal kapcsolatban. Az este folyamán azonban egyértelműen kiderült, hogy új feladatkörükben nem ezek jelentik a fókuszpontokat. Bár a források többnyire az állam kezében vannak – Erő Zoltán egyértelműen azt jósolja, hogy a következő időszakban a legnagyobb fejlesztő a fővárosban az állam lesz – de hatáskörük nem terjed ki a jogerős keretek között folyó fejlesztések esztétikai vagy egyéb felülbírálatára. Viszont az már jogos felvetés Erő Zoltán szerint, hogy a fővárosban ez idő szerint nem működik tervtanács, ami tovább szűkíti a főépítész, főtájépítész jogkörét. Tárgyalni tudnak, és befolyásolni a leendő fejlesztőket, viszont az átfogó, távlati urbanisztikai koncepció erősítésében és az ezekhez rendelt konkrét lépések elindításában és támogatásában látják szakértői feladatukat.
Első lépésben újjá szerveződik a Fővároson belül az építéssel kapcsolatos ügyekért felelős hivatali részleg. A főépítész négy területet koordinál majd: az építészetet, a mérnökséget, az urbanisztikát és a tájépítészetet – utóbbi felelőse az új főtájépítész. Közös preferenciájuk az agglomeráció és a városközpont közötti sáv fejlesztése, ahol a legtöbb barnamezős terület is található. Az ezen a köztes területen létrejövő új lakó és munkahelyek jelentik a kompakt város létrejöttének zálogát, és ez adhat esélyt a belső területek forgalmának csillapítására, ami az élhető Budapest egyik legfontosabb feltétele. A barnamezős sávok beépülése az agglomerációban élőknek is megkönnyítheti a városi funkciók elérését. Ugyancsak ezeken a területeken lehet életszerű a zöld programok megvalósítása. Ahogy Bardóczi Sándor elmondta, tudomásul kell venni, hogy városban a fasor közmű, és míg a külső területeken egy fa elültetése 180 ezer forintos költséggel jár, addig a belvárosban ez az összeg kétmillió forint. A főváros zöldfelületi intenzitás változásának térképe azt mutatja, hogy a legrosszabb a mutató a közparkosítás esetén, illetve a kertvárosokban – ez esetekben csökken leginkább a zöldfelület, ami azért több, mint meglepő. Bardóczi a legfontosabb feladatnak a szemlélet megváltoztatását tartja, hisz a város mostani egybefüggő zöldterületei is valaha „barnamezők” voltak, a Liget helyén mocsár, a Feneketlen tó helyén téglagyár volt.
Mindketten fontosnak érzik a Főváros több éve sikeresen folyó TÉR-KÖZ programjának folytatását és kiterjesztését, ennek a konstrukciónak köszönhetően sok helyi jelentőségű közterület újult meg fővárosi támogatással, civil közösségek és helyi önkormányzatok együttműködésével. A civilek bevonása már az ötletek szintjén, és a helyi ügyekben a helyi döntéshozás megtestesíti az új főépítészek további fontos elvét, a szubszidiaritás működését. A kerületi önkormányzatokkal történő együttműködést e szellemben tervezik megújítani. Erő Zoltán éppen ezért jónak tartja a sokat szidott többszintű irányítást, mely Budapesten hagyományosan működik. Bardóczi Sándor új szerepkörében először a kerületek munkájának összefésülését tekinti feladatának.
Természetesen megkerülhetetlen volt, hogy a budapestieket – szakmát és laikusokat egyaránt – foglalkoztató nagy projektek is szóba kerüljenek. Erő és Bardóczi világosan elkülönítették a magán- és hivatalos szakmai véleményüket, utalva jogkörük korlátozottságára. A Liget ügyében a sajtóból már ismert tények hangzottak el: ami nem kezdődött el, nem fog megépülni, sem a Nemzeti Galéria, sem a volt Közlekedési Múzeum, illetve a Vágó testvérek színházának visszaépítése. Bardóczi hangsúlyozta, ez a Városligeti Építési Szabályzat módosítását vonja maga után, amely fővárosi feladat. A visszaépítések ügyében egyértelműen fogalmazott Erő Zoltán a Várral kapcsolatban: amellett, hogy szakmailag sem tartja megalapozottnak, tény, hogy abból a pénzből, amit ezekre költenek, Budapest sok értékes műemlékét lehetett volna megmenteni, például az Iparművészeti Múzeumot. Ebbe azonban főépítészként nincs beleszólása, mint mondta, az állam a saját telkén azt épít, amit akar. Bardóczi Sándor elmondta, hogy a Római parti gát építésének következő lépése a Nánási út-Királyok útja nyomvonalában építendő védelem vizsgálati anyagának elkészítése lesz. A rakpartok közül a pesti rakpart átépítése és forgalomcsillapítása a nyertes pályázati terveknek megfelelően fog megvalósulni. A Városháza park megújításását pilot-programként közösségi tervezéssel igyekeznek megvalósítani. A szokásos aggályra, hogy a közösség következetes bevonása nem lassítja-e le a döntési folyamatokat, Erő azzal érvelt, hogy a Liget példája bizonyítja, hogy a felülről indított projektek is elakadhatnak, és ha nincs mögöttük a lakosság támogatása, a problémák sokszorozódnak. Mindketten hangsúlyozták, hogy a jó városfejlesztés nem látványos kirakatberuházásokban mérhető, folyamatokról van szó, melyeknek pozitív hatása csak évtizedekben mérhető. Ezért is hisznek a szakértői munka fontosságában és a lakossággal történő intenzív kommunikációban. A kormány által néhány hete létrehozott Budapesti Fejlesztési Tanáccsal jó együttműködésre számítanak, köszönhetően az új kormányszerv élén álló Vitézy Dávid Budapest iránti elkötelezettségének. Ez annál inkább fontos, mert a fővárosban a nagy fejlesztések mögött a következő időszakban az állam áll.
A Kós Károly teremben a falak mentén összezsúfolódott, padlón üldögélő, sőt, az udvarba kiszorult tömeg elsöprő érdeklődése nem az ismeretlen arcoknak szólt. Minden kétséget kizáróan azt jelzi, hogy Budapest 21. századi működésének megteremtése valóban közügy, fejlesztése a sajtóban sokszor tárgyalt vitás projekteken túl is olyan téma, amely képes közönséget vonzani. Különösen jó volt látni a sok fiatal arcot – mindnyájan korszerű Budapesten akarunk élni, és ez a kezdete lehet annak, hogy meginduljon a párbeszéd a generációk között. Szimpatikus volt, ahogy az újonnan kinevezett szakemberek nem titkolták sem esetleges hivatali korlátaikat, vagy információhiányukat, ugyanakkor határozottan képviselték szakmai véleményüket. A két, gyakorlati tervezői tapasztalattal bíró építész józan, kompromisszumképes, ugyanakkor elsősorban a szakmaiságot szem előtt tartó hozzáállása azt ígéri, hogy a most induló projektekben – legyenek azok állami, vagy magán fejlesztői kezdeményezések – az építész szakmák szempontjai az őket megillető helyre kerülhetnek. Budapest, mind a város, mind a lakói ennek csak nyertese lehet. A vélemények nyílt vállalása pedig megelőlegezi a régóta hiányzó szakmai párbeszédet, a MÉSZ esték sorozat máris muníciót kapott a folytatáshoz.
Linkek a tartalomhoz.
Rövid link küldése e-mailben.
QR kód a tartalomhoz
