Csongi azon belül is - minden szerénytelenséget mellőzve - supreme.
Igazi, mély, zamatos, határozott fajtajelleget hordoz, mint egy elegáns, hosszan érlelődött, vajas Chardonnay, igaz kissé sem testes.
Én azt is úgy szeretem, hogy a képeiről mindig versek jutnak az eszembe ...biztos azért mert a vonalai is olyan költőiek...
Csongi felnevelt két csodaszép, okos lányt, odaadó mindigszerelmes családapa, építész, tanár, politikai vizeken is magabiztosan evező sármőr, voyeur, világpolgár, utazó grafikus.
Emlékszem - a második évet kezdjük az építészkaron, - 1985 szeptembere, - egymás mellett ülünk a K épületben az első emeleti, nagy előadóban. Csongi a jobb oldalamon, úgy a negyedik sorban, kissé jobbra az katedrától...ablakok nyitva. Épszerk előadás, mindenki csinál valamit, úgyhogy van egy kellemes alapzaj.
Keresztes Béláról, a mögötte ülő Tatár Tibi, és Gombás Tibi, egy finom, de annál határozottabb mozdulattal lerántják a fehér pólóját, ő meg félmeztelenül próbál valahová elsüllyedni.
Ekkor kb. 80-an felröhögnek.
Mindenki barnán, gyönyörűen, megrészegülten a nyári emlékektől pezseg... süt a nap.
Na szóval itt kezdődött el minden.
Persze tudjuk, csírájában ott volt mindvégig, már a magzatburokban is - szóval Csongi előhúzott egy könyvet a táskájából, és elkezdtük lapozgatni a luxemburgi építész, Rob Krier grafikai albumát - a Rob Krier on Architecture-t - és az maga volt a csoda - onnantól megszűnt körülöttünk minden.
Kiváncsi vagyok, hogy Krier mit szólt volna Csongi grafikáihoz, de arra is, hogy Goethe mit szólt volna hozzájuk. Szerintem biztos beletette volna őket az “Utazás Itáliában” című naplójába, aminek még a német kiadásában sincs egyetlenegy grafika sem, pedig ő is fantasztikusan rajzolt.
Az ismert hollywoodi mondást, miszerint “nem elég magyarnak lenni, tehetség is kell a sikerhez”- a világhírű fotóriporter Robert Capa - alias Friedman Endre - a visszájára fordította, így szól:
„Nem elég ha tehetséges vagy, magyarnak is kell lenned”.
Köztudott, hogy a világnak mi adtuk a legzseniálisabb fotóművészeket, csak párat kiragadva, Munkácsit, Moholy-Nagy Lászlót, Brassait, Keleti Évát, André Kertészt, vagy a francia építész - Le Corbusier - fotósát, Lucien Hervé -t, azaz Elkán Lászlót - aki maga is építész volt.
Ez a magyarnak is kell lenned állítás, ezerszer is igaz a festőkre, grafikusokra is…itt van rögtön a világhírű Albrecht Dürer, akiről mindenki azt gondolja, hogy flamand származású volt, pedig ő Ajtósi Adalbert, és kevesen tudják azt is, hogy a budapesti utcát, az Ajtósi Dürer sort róla nevezték el…
Aztán biztos mindenki számára ismerős az “I love New York” logó, ami azóta, hogy lerajzolták önálló életre kelt, és amelyben a “love” felirat helyett a grafikus egy piros szívet rajzolt.
Ez a világhírű grafikus a magyar származású, New York- ban élő, nemrég elhunyt Milton Glaser volt.
Amikor még kisfiú volt, egyik idősebb unokatestvére rajzolt neki egy madárkát egy pogácsás papírzacskóra.
„Hirtelen majdnem elájultam attól a felismeréstől - mesélte jóval később Milton - hogy egy ceruzával életet lehet teremteni”, és abban a pillanatban úgy döntöttem, hogy rajzolva fogom leélni az életemet.”
De miért is hozom ide most ezt?
Csongi is nagyon korán kezdte a rajzolást, ő is kisfiú volt még, amikor az első krétavonalakat papírra vetette, és ez jóérzéssel töltötte el, már akkor megérezte a ceruzával alkotás örömét.
Aztán amikor később építész lett, ő is, és a grafikái is útra keltek. A papírra vetett vonalak, interakcióba léptek egymással, összeálltak egy térré, egy gondolattá, emlékekké, vagy éppen romantikus érzésekké. Igaz szerelemmé. Ami nélkül nincs semmi.
Csongi vonalait mindig múzsák vezették, vezetik, mert ugye minden férfi mögött ott van az a bizonyos nő…a jegyzettömbökbe rajzolt városokban, az utcákon érezni ezt az érzelmi energiát, és ha nagyon megfigyeljük egyiket , másikat…bizony pőrén, szőröstül, bőröstül ott van a nő.
Csongira hatott mindaz, amit építészként magával cipel, és ez az ő védjegye, a hivatása, ami kivételes érzelmi intelligenciával párosul.
Grafikái összetéveszthetetlenek.
Egy építész víziói, nosztalgikus pillanatai, tisztelgése az építészet, a természet, az alkotásait inspiráló nő, a szerelem, az élet előtt.
Nem mondok újat, ha azt mondom, hogy a rajz, a grafika a vizuális kultúra szókincse, és a barlangfestmények a legkorábbi olyan grafikák, amelyek a kommunikációs formák úttörői.
Ha megnézzük Csongi grafikáit, megfigyelhetjük, hogy a legtöbbről, majd mindről hiányoznak az emberek, nem rajzolja le őket, de azért ott vannak, a falak mögött…és az utcákon ott van a látható csend, ami teret ad a gondolkodásnak és az érzéseknek…Csongi kommunikációja ilyen.
Bennem akaratlanul is megfogalmazódnak a kérdések…vajon kik, miért, mikor jártak itt, kik nézhették, érinthették meg ugyanúgy ezeket a falakat, 100, 200, 500 vagy akár több ezer évvel ezelőtt, ahogy mi - most - itt - a szemünkkel végigpásztázzuk őket…és végtelen történetek elevenednek meg a falak mögött, a szemeim előtt.
Macskaköves utcákon, házak, terek között utazunk az időben, kimondható, és kimondhatatlan érzések tolulnak fel bennünk. Én belül érzem magam ebben a világban, és ösztönösen töltöm meg a személyes történeteimmel a tereket.
Abban a rekkenő hőségben…szinte csak mi vagyunk,, eszelős meleg és kabócazaj, finom, vegyes étel, és virág illatok, utcára kiszűrődő zajok, tányércsörgés, párbeszédek, kint ülünk a teraszon, egy hatalmas platánfa alatt…innen pont nem látszik a tenger…de érzed hogy ott van, a házak mögött, ez egy olyan hely, ahol rád telepszik a végtelen nyugalom…
Corbusier, ahogy Csongi is, nem csak építész volt, nem csak házakat tervezett, hanem festett, rajzolt, ez volt a kommunikációs nyelveinek egyike…
egyszer azt mondta:
INKÁBB RAJZOLOK, MINT BESZÉLEK, A RAJZOLÁS GYORSABB, ÉS KEVESEBB TERET HAGY A HAZUGSÁGNAK- Elnézve itt a falakon a grafikákat, ez a pár szó lehetne Csongi aforizmája is.
Én most kifogytam a szavakból…úgyhogy azt javasolnám, hogy merüljünk el közösen Csongi világában…és ha van valami, egy szó, egy mondat, bármi, amit a grafikái elindítottak bennetek, akkor azt bátran írjátok bele, ott abba a könyvbe.(vendégkönyvbe)
Linkek a tartalomhoz.
Rövid link küldése e-mailben.
QR kód a tartalomhoz
