Diplomáját 1960-ban szerezte a Műegyetem Építészmérnöki Karán. Tanulmányai alatt szeretett tanára, Gulyás Zoltán figyelt fel tehetségére és a diploma átvétele után az akkor „csúcsán levő” IPARTERV-be csábította, Szendrői Jenő csoportjába. Itt Arnóth Lajossal, Földesi Lajossal, Gulyás Zoltánnal, Böjthe Tamással, Bíró Mártonnal és Rimanóczy Jenővel közösen vettek részt a kor kiemelkedő épületeinek tervezésében. Rimanóczy Jenővel több kórház és egészségügyi intézmény terveit készítették el. Igen sok tervpályázaton vett részt és szerepelt eredményesen (kórházak, fürdők, stb.).
A Kecskeméti Zománcipari Művek alapanyagraktára a kor igényes ipari épületei közé tartozott, amelyet Nívódíjjal is kitüntettek.
12 éves IPARTERV-i életét 10 év BUVÁTI-s időszak követte. Lendülete itt sem fogyott, szorgalmát orvosi rendelők, áruházak, iskolák jellemezték.
ÁÉTV, TTI után 1991-ben visszatért szeretett IPARTERV-ébe, ahol kiküldetésben a legendás Walter Heen Braunschweigben alapított irodájában több évet töltött el. Nagyszerű német nyelvtudásával ösztöndíjat nyert és az NSZK-ban tanulmányokat folytatott. A MÉSZ német nyelvű kapcsolataiban kiemelkedő részt vállalt. Az 1908-ban Árkay Aladár által tervezett lakóépület műemléki felújítását Rubik Ernővel közösen végezte.
1995-ben nyugdíjba vonult, de folytatta oktató tevékenységét a BME Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszéken egészen haláláig. Többször előfordult, hogy tanítványaival késő estébe nyúló beszélgetéseken beszélt az építészeti hivatás szépségeiről és az általa személyesen megismert nagy elődök építészetéről.
Temetésén a család, a baráti kör és a kollégák nevében Benczúr László építész vett tőle végső búcsút.