2016.03.07

Búcsú Hőnich Henriktől: Bálint Imre DLA, a BÉK elnökének írása

lni és írni úgy kell, mintha minden cselekedetünk utolsó lenne az életben.” (Márai Sándor)

Henrik élete ilyen volt. 1941-ben született, ez év áprilisában töltötte volna be a 75. életévét. Ha végig pillantunk megélt időszakán, egy olyan ember életútját érzékeljük, aki - nyugodtan mondhatjuk - teljes életet élt. A 70-es évek óta ismertük egymást, jó kapcsolatban voltunk. Bátran állíthatom, nagy tehetségű, szorgalmas, pozitív környezeti hatást sugárzó, szigorúan jó kedélyű ember volt. Magánélete mellett teljes szakmai életét az építészet, gondolkodás, humánum, a művészetek szeretete határozta meg. Munkahelyei között a Lakóterv, Iparterv, Típusterv ugyanúgy szerepel, mint a BME-n folytatott oktatási tevékenysége. A Mesteriskola első ciklusának tagja és korai Finn ösztöndíjnak élvezője. E két lehetőség igen nagyban befolyásolta építészeti gondolkodásmódját. Minden esetben az új irányzatok saját magán átszűrt, átértékelt és végeredményében hozzáadott értéket képviselő épületeket tervezett. A 60-as évek második felétől egyre nagyobb és fontosabb munkákban vesz részt, későbbiekben vezeti azokat. Érdekes és tanulságos megfigyelni, hogy kezdeti tervezői időszakától napjainkig hogyan volt képes a folyamatos megújulásra, anélkül, hogy ezzel egyéniségét elvesztette volna. Azok közé a pályatársaink közé tartozik – szándékosan nem használok múlt időt -, akik szaktudásukon és személyiségükön keresztül indirekt módon is folyamatosan pozitív példát mutatnak környezetüknek. Remélhetően azoknak is, akik ezt konkrétan fel sem fogják. A Magyar Építőművészek Szövetségében 1970 óta a legkülönbözőbb tevékenységeket folytatta, a Magyar Építész Kamara alapító tagja. 2006-tól a Budapesti Építész Kamara Felügyelő Bizottságának elnöke. Az elmúlt mintegy 12 évben, mint a Budapesti Építész Kamara elnöke személyesen is tapasztalhattam lényegre törő átlátó készségét, jóindulatú, megfontolt progresszivitását, segítőkészségét, emberségét és humorát.

2016. március 11-én vehette volna át személyesen, a már nagyon régen megérdemelt legmagasabb művészeti kitüntetésünket, az Ybl Miklós díjat.

Henrik!

Nem búcsúzunk Tőled, mindig emlékezni fogunk mosolygó szemeidre, bölcsességedre, szerénységedre és szerteágazó szakmai tudásod kisugárzása továbbra is hittel tölt el mindannyiunkat, különösen azokat, akik Téged régóta ismertek és becsültek.

---------

A gyászhír csatolmánykét érhető el.

Utolsó módosítás: 2016.03.10 10:10

Kapcsolódó dokumentumok:

Gyászhír