Lassan húsz éve, hogy a főiskolán, ahol első tanulmányaimat végeztem az építészettörténet óráin feltűnt egy rendkívül vékony, törékeny tanár, aki hatalmas nagy tudásával, emberségével, empátiájával rövid idő alatt szerethető órák látogatását érte el hallgatók széles tömegei számára. Azt hiszem nem túlzás azt állítani, hogy a nagy korkülönbség dacára is kedveltük Őt.
Már-már mesélve beszélt az építészet történetének legizgalmasabb fejezeteiről, kérdéseivel pontosan tapintott rá egy probléma lényegére óvatosan terelve a hallgatókat. Lenyűgöző volt felkészültsége, választékos nyelvezete, ahogy beszélt az órákon. Közvetlenségével hallgatók tucatjaival szerettette meg a történeti korok építészetét, emlékeit, megmarad maradandó emlék sokunknak, akik ebben az időben diákjai lehettünk.
Az elmúlt években az ICOMOS Nemzeti Bizottságban ülhettem vele a beadott anyagok zsűrizésén. Korát meghazudtoló fiatalsággal és szellemi frissességével tekintélyt parancsolt az elit társaságban, méltóságteljesen vezette az összejöveteleinket és irányította a működésünket, ő volt a stabil pont. Higgadtan és humorosan mindig jól és igazságosan döntöttünk, erre személye volt a garancia. Sok jó emlékkel szívesen gondolok vissza Rá.