január 4-én, 89 éves korában elhunyt Fejes Mária Anna okleveles építészmérnök, a Magyar Építőművészek Szövetségének egykori titkára, az Építésznők Nemzetközi Szövetsége szervezetének főtitkára.
1950-től - egyetemi tanulmányai alatt is - a Lakóépület-tervező Vállalatnál (LAKÓTERV) dolgozott, mint építész szerkesztő, illetve 1958-1964 között mint építész tervező. Ezután 1979-ig a Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézet (TTI) munkatársa lett, vezető építész tervező és építész műteremvezető beosztásban, majd 1987-ig az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium volt munkahelye, minisztériumi főmérnök beosztásban. 1987 óta mint szellemi szabadfoglalkozású, vezető építésztervezőként, 1999 és 2005 között a MÉSZ titkáraként dolgozott. 2005-től zsűritagként, különböző városokban, valamint a minisztériumi Központi Tervtanácsban vett részt. 1997 óta volt építészkamarai tag, szakterülete a lakóépület-tervezés, gyermekintézmények, szociális intézmények, kereskedelmi és vendéglátóipari létesítmények tervezése, funkcionális fejlesztése, kutatása voltak.
Több megvalósult épülete van többek között Miskolcon, Tatabányán, Kazincbarcikán, Budafokon, nyaralóépületek Visegrádon, Sajkodon és Tihanyban. 1961-1979-ig külső oktatóként építéstervezést oktatott a Lakóépület-tervezési Tanszékén és a Szerkezetépítő Mérnöki Kar Magasépítési Tanszékén. Két alkalommal 1970-ben és 1980-ban Franciaországban 3-3 hónapig ösztöndíjasként tanulmányúton vett részt. Számos publikáció, külföldi előadás fűződik nevéhez.
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Szenátusa 2011-ben aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki és társadalmi tevékenységét.
Megemlékezés Fejes Mária halála alkalmából.
Furcsa időket élünk.
Miközben a mindennapjainkat ezer és ezer hírrel bombázza a digitális rendre fokozatosan átszoktatott világ, ezeket az információkat az ösztönösen beállított egyéni szűkítő rendszerünk szelektálja, sorolja és csak a számunkra érdeklődésre számot tartó, vagy a nagyon megrázó, vagy a bombasztikus híreket engedi eljutni hozzánk. A középszer, vagy méginkább az alsó mélyszint, a celebvilág térhódításával olyan módon eluralta a mindennapokat, hogy az egyszerű olvasó belefáradt az állandó mazsolázgatásba a hírcunamik tengerében. Tetézte ezt a Covid járvány feltűnése és hullámzó intenzitással megjelenő szeparációs hatása, mely a járvány megjelenése előtt legalább a személyes találkozások esetén oldotta ezt az elkülönési folyamatot. Ma a vírus alattomos és virulens képessége folytán a legtermészetesebb emberi kapcsolat, a tudat alatt megszokott minimális érintést, a kézfogást, teszi bizalmatlanná, mondhatnám lehetetlenné. Miért mondom ezt a hosszú, egy nekrológba nem illő felvezetést? Mert mai létünk alapjaiban tér el a szokásos megemlékezés lehetőségétől.
Fejes Mari haláláról én is az interneten értesültem.
Fejes Mária, vagy ahogy én szólítottam kedves Mari, éveken volt közvetlen munkatársam az Építőművész Szövetség titkáraként, sőt ezt a munkakörét még azután is megtartotta, miután én már nem vállaltam tovább ezt a közéleti szerepet. Ez mutatja, hogy munkája nem csak az én személyemhez kötődött. Számomra meghatározó volt, hogy egy olyan személlyel tudtam együtt dolgozni, egyrészt akiben megbíztam, másrészt, hogy aki olyan rutinnal, gyakorlattal rendelkezett, hogy ezt az érzékeny munkakört kellő tolarenciával tudta ellátni. Számomra az elképzelés mindig előnyt élvezett a konkrét megvalósulással szemben és ezért az, aki le tudta fordítani ezt a mindennapok szintjére, az kiegészített, sőt meghosszabbította a lehetőségeimet.
Mindezt azért tartom vele kapcsolatban megemlíteni, mert pont a bevezetőben leírt világgal ellentétes volt. Ebben elsősorban az informális kapcsolatok, utasítások, a pár szóban elmondott üzenetek voltak mérvadóak, melyet a személyes találkozás hitelesített. Óriási erővel bírt a BIZALOM, mely feleslegessé tette a virtuális világunkban annyira elterjedt email dömping oda vissza igazolását, felesleges kapcsolódásokat generálva. Talán egy átalakuló korban, ahol a KIMONDOTT SZÓNAK, egy megerősítő kézfogásnak nagyobb megtartó ereje volt, mint száz leírt igazoló levélnek, egy kegyelmi időszakban tudtunk úgy együtt dolgozni, hogy az minden feszültségtől mentes lehetett.
Miért nem említem, és sorolom fel az összes életrajzi adatait? Mert azokat bárki megnézheti a virtuális média bármelyik honlapján, azokat itt ismételni teljesen felesleges. Azok, egy tevékeny ember állomásai és eredményei. Engem itt elsősorban a személy az aki érint, hisz ö távozott el közülünk. Talán két kiegészítést tennék hozzá, mely magyarázza elkötelezettségét az építészet ügye iránt, és egyben magyarázza motiváltságát a titkári munkakör személyes betöltésének indítékával. Az egyik egy könyve, az Építés, Építészet Magyarországon, mely a háború utáni építészetet foglalja össze, korában hiánypótló összefoglalás volt, mely egyébként ma is aktuális. A másik, egy szerepvállalás, melyet Az International Women Architects Commitee tagjaként önállóan látott el, és mint ebbéli szereplő, részt vett az építészeti közéletben és gyakran vett részt különböző összejöveteleken, konferenciákon. Két képpel emlékeznék meg rá, az elsőn az MÉSZ által szervezett budapesti S&L Group vacsoráján készült, mellette francia építész kolléganő barátnője, akivel nagyon szoros emberi kapcsolatokat ápolt, a másik az Isztambuli UIA ülésen készült, a magyar küldöttség tagjaként. Az élet elsodort egymástól a szoros munkatársi kapcsolat megszűnésével, de a barátság továbbra is megmaradt, és amikor valamilyen építészeti rendezvényen összefutottunk, régi harcostársként üdvözöltük egymást.
Tiszta emlékkel emlékezem rá.
Mari! Nyugodj békében!
Patonai Dénes DLA Ybl-és Csonka Pál díjas Építészmérnök MÉSZ volt elnöke Professzor Emeritus
Linkek a tartalomhoz.
Rövid link küldése e-mailben.
QR kód a tartalomhoz
