Gyertya ég az asztalomon. Már megint. Annak gyújtottam, aki elment. Gerle János tegnap este békében hagyott itt bennünket. Sokáig küzdött a leküzdhetetlennel. Mert az élet nem arra való, hogy csak úgy átengedjük. Bizonyos, hogy lesznek sokan, akik majd elemzőn méltatják életútját. Lesz egyre több barát, meg minden, ami ilyenkor lenni szokott. Én meg itt ülök, és rá gondolok. Idén múlt 47 éve, hogy találkoztunk. Nem azt írtam, hogy 47 éve ismerem, mert annyi idő is kevés valakit megismerni. Volt, amikor nem értettem. Volt, amikor nehezteltem rá. De barátnak mindvé-gig megmaradt és ez már így lesz az idő végéig. A nekem szabott idő végéig. Nyugodj békében János!
Budapest, 2012. december 5. Sáros László György DLA