Szeretettel köszöntöm az itt megjelenteket ezen a meghitt, jeles eseményen. Egy látszólag távolról kapcsolódó idézettel kezdem a megnyitót, amely abból a tanítássorozatból származik, amit Láma Csöpel adott a Magyarországi Karma Kagyüpa tibeti buddhista közösség számára 2009-ben.
„Tudatosítanunk kell magunkban, hogy nem véletlenül jöttünk el ide, hanem a karmánk hozott, az pedig azt jelenti, hogy a múltban már megalapoztuk cselekedeteinkkel, gondolatainkkal azokat az erőket, azokat a gondolatmeneteket, és nem utolsó sorban, sőt, mondhatjuk legfontosabb helyen azokat a tendenciákat, amelyek elhoztak ide. Mert az ember sok esetben el akar menni valahová - jó esetben; van úgy, hogy el se akarunk menni; sokan nem is akarnak ide jönni, ám előfordulhat, hogy valahová el akarunk menni, de mégsem jutunk el oda - ez azt mutatja, hogy nincs hozzá karmánk, hogy oda jussunk. Aztán van, amikor nagyon sok akadály van, és szinte lehetetlen valahova eljutni, de mégis legyőzzük az akadályokat és eljutunk oda. Ez is mutatja, hogy karmánk van egyes dolgokhoz. Megoldódik és ott vagyunk. Most már itt vagyunk. Ez azt jelenti, hogy a karmánk olyan, hogy itt kell lennünk. Elhozott bennünket ide és ez nagyon fontos. Nagyon sok múltbeli munkának az eredménye.”
Ez a megalapozottság mindannyiunk megalapozottsága.
Visszatérve az anyaghoz, a képekhez, a látvány számomra nagyon ismerős, otthonosságérzetet kelt bennem mind szellemi, mind érzelmi értelemben. A Dupla csavar egy talált tárgy. „Objet trouvé”, ahogy a franciák mondják, amellyel lépten-nyomon találkozunk a képzőművészetek történetében a modernizmus kezdetei óta. A dadaistákat követően számos avantgárd és neoavantgárd művész kezén változtak át hétköznapi tárgyak műalkotásokká vagy műalkotások elemeivé. A véletlenül talált tárgyak könnyen alakulnak át konkrét motívumokká, melyek aztán a művészek egy-egy hosszan, akár éveken, évtizedeken át tartó alkotói korszakait meghatározzák. Hasonlóan egyes színekhez vagy festéstechnikákhoz. A talált tárgyak így egy-egy életmű emblematikus motívumaivá válnak, akármennyire triviálisak, közönségesek is.
Szinte már ismerős az az út, ahogyan egy banális, hétköznapi tárgy, esetünkben egy műszaki leírás illusztrációjából kiemelt forma képi elemmé válik. A mindennapi életünket körülvevő formák sokaságából esetlegesen fókuszba kerülő „kiváltságos” motívum új környezetében, a kép terében új értelmet nyer és önálló életet él. A kiállított műveken a talált tárgy, a dupla csavar különféle textúrájú, homogén rétegeken az erős kontúrozás által válik konkréttá és egyedivé. A rétegek és a transzparens kontúrvonalas formák kettőssége Péli Mandula grafikáiban már az egyetemi évek kezdete óta jellemző megoldás, melyhez olyan természetességgel nyúl, mint vázlatkészítés közben a ceruzához.
Kérem, tekintsék meg a kiállítást! Budapest, 2012.12.10.
Linkek a tartalomhoz.
Rövid link küldése e-mailben.
QR kód a tartalomhoz
